Művelődés 1976-1985

Repertórium

Összeállította: Saliga Zsuzsanna

ELŐSZÓ

A Művelődés a romániai magyar szellemi élet mindenese volt. Sántít ez a hasonlat is, azonban jobban megértjük a folyóirat tevékenységét, ha a magyar újság- és folyóirat-kiadás hőskorára, a 18. század végére és a 19. század elejére gondolunk, amikor ilyen címmel jelentek meg lapok: Sokféle, Mindenes-Gyűjtemény, Tudományos Gyűjtemény. A kisszámú olvasó még nem tudott eltartani szakosodott újságokat és folyóiratokat. Ezért lett a tartalom összetett. A természettudománytól a szépirodalomig, eredeti és ismeretterjesztő művek, fordítások, hírek, közlemények egyaránt helyet kaptak ugyanazon borítólapok között.

Tudjuk, hogy a Művelődés mindenessége nem az öntudatra ébredő, reformkorra készülő országé volt, hanem a kisebbségi magyarság nemzeti tudatát védelmező és ápoló feladatvállalásból adódott. Azt szerettem volna írni, hogy született. Ám ez a szó nem fejezi ki a valóságot, hiszen külső kényszer miatt nem jelenhetett meg a Művelődés helyett öt-hat szakirányú közlöny. Múltja és száma után ennyi legalább megillette volna és megilletné ma is a romániai magyarságot. A születés a növekedést, a gyarapodást hordozza jelentésében, a Művelődés az összezsugorodást, a menedékbe vonulást képviselte. A múlt század eleji magyar sajtó néhány évtized alatt számban és példányszámban megsokszorozódott, a romániai magyar lapok száma és példányszáma a 20. század vége felé egyre fogy.

A folyóirat megszüntetése után a repertórium most már történelmet foglal magába, egy korszak művelődésének históriáját. Lehetne magunkat áltatni azzal, hogy egyszer, több évtizeddel ezelőtt a Művelődés már tetszhalott-állapotba került, aztán derűsebb napokon föléledt s talán még tanúi lehetünk újabb talpra állásának, de hamis ábrándokra akkor sincs szükség, ha a kifürkészhetetlen és minden változatot tartalmazó jövőben már csupán ez marad az egyetlen "remény". Most múlt időben kell a Művelődésről, a romániai magyarok legszélesebb kulturális fórumáról beszélnünk. Alapvetően az iskolán kívüli műveltségterjesztést kívánta szolgálni, de kezdettől helyet adott az iskolainak is, mert tanár és tanító végezte mindkettőt, alig elválasztható színterekkel. Helyet kapott itt a műkedvelő színjátszás, a film, az öntevékeny képzőművészet és a zene meg a tánc minden ága, a tudományos ismeretterjesztés, a társadalom- és természettudományi, olykor a műszaki is. Nagy teret biztosítottak a könyvtárügynek, általában az olvasás, a könyvek népszerűsítésének. Külön említést érdemel a módszertani és elméleti cikkek sora. Közöltek színpadi műveket, zeneműveket és népdalokat, hogy az együttesek repertoárját gazdagítsák. Jelen voltak a múzeumok és a táncházmozgalom, hogy két igen távol eső területet együtt említsünk. Nagyon fontosnak látjuk miként bizonyul ürügyül az ismeretterjesztés eredeti tudományos értékű írások közlésére. Az 1960-as évekre ugyanis egyetlen tudományos folyóirata maradt a romániai magyar értelmiségnek, a kispéldányszámú és terjedelmű Nyelv-és Irodalomtudományi Közlemények. A több, mint egy évszázadon át gazdagon virágzó tudományos szakfolyóiratokat úgy pótolták, hogy más arcélű lapok adtak helyet kutatási eredményeknek. A Művelődés helytörténeti és néprajzi anyagának jelentékeny része első közlésű tudományos irodalom.

Mindezt úgy mondjuk, hogy tudjuk: a folyóirat nagy terjedelmét foglalják el politikai és ideológiai tárgyú írások, sok románból fordított cikk, az éppen aktuális fesztiválok és kultuszok, hivatalos történelemszemléletet sugárzó irományok. Ez is hozzátartozik a kor képéhez.

Egy repertórium előszavában természetszerűleg nem kell fölsorolnunk, mi minden található a lapban, hiszen azért van, hogy belelapozva, megtudja az olvasó. Két dologra azonban még föl kell hívnunk a figyelmet. A Művelődésnek pótolnia kellett azt is, ami az emberi kapcsolatok és információk szabad áramlása esetén Magyarországról eljutott volna a romániai magyar kisebbséghez. A magyarországi lapok és folyóiratok azonban többnyire ritkán, esetlegesen és titokban érkeztek. Végül: egy folyóirat mindig kapocs olvasói között, bárhol is élnek azok. A Művelődés méginkább az volt, mert mindenes feladatot vállalt és sokszorosan az volt, mert a mai Magyarországnyi területen szerteszét lakó, de a mai Magyarország lakóinál ötszörte kevesebb magyar között volt összetartó kapocs.

BEVEZETŐ

A repertórium a Művelődés c. (volt magyar) folyóirat utóbbi tíz évét (1976—1985) dolgozza fel. A feltárás igen gazdag művelődéstörténeti és helytörténeti anyagot hozott felszínre.

A repertórium szerkezete a következő:

1. A cikkek bibliográfiai leírása, a közlés sorrendjében, növekvő tételszámmal. A leírás részei: tételszám, szerző, cím, füzetszám, oldalszám és egyenes zárójelben a rovatcím.

2. A szerzői névmutató a szerzőket emeli ki. (Szerzőknek tekintettük a zeneszerzőket s az interjúk készítőit is.) Egyéb névanyag, tehát a cikkekben szereplő személy- és földrajzi nevek a tárgyszórendben találhatók.

3. A tárgyszavak a sokirányú feltárást teszik lehetővé. Ezek megalkotásánál a fő szempont a címben (a szerző által) meghatározott, megfogalmazott tartalom, (ha ez nem bizonyult elegendőnek, természetesen kibővítettük azt.) Minden tétel több besorolást is kapott: pl. Kézdivásárhely, műkedvelő színjátszás — az abc mindhárom helyére bekerült. A tárgyszavak megfogalmazásánál a hol, mi, mikor kérdésekre adtunk választ.

Szeretnénk, ha e kötet használóinak hasznos segítséget jelentene .

Szeged, 1989 májusa

 Az Összeállító